2015. május 26., kedd

ÉS BELEHAL A LELKED IS ÚJRA


"... ..sokan épp élitek ..mert megint napok óta ott vagytok .. lassan erőtök semmi....elfelejtitek kik vagytok ... emlékeitek azok amiket a harcok morzsáiból összekapartok ... lassan ... semmi sem marad úgy érzed... s kidobálod a fájó dolgokat... mert az éjjel megint ...és vérremenően ...S ki nem érzi át... csak ráfintorog ...azt nem véletlen nem vetették be .. ...hallod a fémes morajló csattogást az égből és tudod... ez megint nem Földi füled játéka... hallod a morgó semmihez sem fogható borzalmat...s nem tudod ráfogni a viharra... hallod... a szíved összevissza kalapálását...s ereid lassan elvérznek benned..... mindened odaveszik .... pedig te csak .....véded a Földet s Népét... s közbe belehalsz saját életedbe.....életeidbe.... mert a harcokban ... szinte senki nem ismeri fel egymást...csak a kardja az egyetlen amit felismerni képes már... semmii ..semmi más...és belehalsz ...hogy ez egy végtelen rémálom ... amiben nincs megállás...de vállaltad és teszed... senki és semmi nem kegyelmez ... mert csak azt mondják "elviseled, elbírod ez a sorsod " s .. ...aztán eltűnsz MAG-ányodba.... csendesen (Meleron) "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése